A hormonok tánca.
Mit kell tudni az oxitocin, endorfin, adrenalin hármasról?
Mi lenne természetesebb annál, mint, hogy ismerjük a saját testünkben végbemenő folyamatokat, és ezáltal akár azt is megtudhatjuk, hogyan hassunk rájuk pozitívan vagy, hogyan ne hassunk rájuk negatívan. A tudatos élethez elengedhetetlen, hogy valamennyire ismerjük a testünket, annak működést.
Ma már pillanatok alatt megtanulhatjuk milyen táplálékok hasznosak számunkra, olvashatunk arról, hogy mely esszenciális ásványokat kell táplálkozással a szervezetünkbe juttatnunk, vagy éppen milyen biológiai folyamatok játszódnak le bennünk mikor félünk, vagy megijeszt minket valami. Ugyanígy bővíthetjük ismeretünket a szüléssel kapcsolatban is.
Mik is azok a hormonok?
Kémiai vegyületek, melyek befolyásolni tudják más sejtek működését. A hormon nevéből adódó szerepe az ösztönzés, a mozgatás. Külső vagy belső ingerekre történő válasz, cselekvés, reagálás, szabályozás. Ahogyan sok más esetben, a szülés közben is fontos szerepet töltenek be, mintegy levezénylik a folyamatokat, ösztönzik a szervezetet a feladatra. Azaz a szülésre magára.
A megfelelő hormontermelés egyik kulcsa maga a hozzáállás.
A szülés során a nők teste készenléti állapotba kerül, kész nagyobb energia igényt kielégíteni, mely során endorfin és adrenalin szabadul fel szervezetében. A hormonok ösztönzik, hozzásegítik a jó teljesítményhez, segítségünkre van egy magasabb koncentráció szint elérésében. Az izgalom, a pozitív stressz, kiváltja a hormon választ. A szülés fontos hormonjai, az Endorfin, Oxitocin, Adrenalin hármasa.
Mi történik azonban, ha a stressz tartóssá válik, megjelenik a félelem?
Az erős, tartós, félelem gátolhatja a hormonok termelését, vagy azoknak a megfelelő helyre való eljutását.
A félelem okozta negatív hatások:
A szülésnél is hasonló dolgok történhetnek, de ez a gondolat akár az egész életünkre kiszélesíthető. Ugyan olyan bénító lehet a félelem, mint a fájdalom. Sőt maga a félelem erősítheti a fájdalmat. Gyakran megesik, hogy a félelmünk gócpontja maga az ismeretlen, amikor is a bizonytalanság a felkészületlenségből fakad. A félelem annyira eluralkodhat rajtuk, hogy bénító hatása kihat az egész testünkre, ezzel egy sor negatív láncreakciót okozva. Minél nagyobb a félelem, a stressz és minél tovább hat ránk, annál nehezebben birkózik meg a szervezetünk vele.
Ahhoz, hogy a szülés élménnyé válhasson, tudnod kell, hogy a fájások miért vannak, hogyan dolgozik a szervezeted értetek. Az alábbi hormonok kisebb-nagyobb áramlása teszi lehetővé, hogy mind az édesanya, mind a magzat hatékonyan tudjon együtt dolgozni.
Endorfin:
A szervezetünk egyik válaszreakciója stressz (izgalom, félelem) esetén az endorfin felszabadítása. Az endorfin az opioid pepidnek gyűjtőneve, illetve becenevén a boldogság hormonja. Különböző ingerek hatására termelődnek az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban. Ilyen külső inger lehet a fizikai aktivitás, de egy izgalmi állapot is. Izgulás egy vizsga előtt, stresszes környezet. Illetve magára fájdalomra is reagál. Az endorfin a morfiumhoz hasonlóan hat a szervezetünkre, nem hiába nevezik még, a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítójának.
Tehát ha izgulunk, az endorfin segít. A szülés során pozitívan hat a kismama közérzetére, fájdalomérzetét csillapítja.
Az izgalom, a pozitív stressz elindítja az Endorfin kiválasztását. De túlzott félelem a rettegés, már megoldhatatlan feladat lehet a számára is.
Oxiitocin:
A „Gyors szülés” hormonja. Az endorfinnal jó barátságban van, közös erővel segítik végig a szülés folyamatát. Még az endorfinnak farmakológiai (gyógyszerhatás) szerepét emelhetjük ki, az oxitocinnak a fiziológiás hatása az elsődleges fontosságú.
Az oxitocincra reagáló idegvégződések száma fokozatosan nő a terhesség alatt és élesen a szülés során. A nyújtó receptorokat stimulálja a hüvely alsó részén a baba leereszkedésével egy időben, miközben biztosítja a ritmikus méhösszehúzódásokat a vajúdás teljes ideje alatt. Továbbá segít elvékonyítani és kitágítani a méhnyakat, lefelé mozgatni a babát és kitolni a szülőcsatornából. A baba által gyakorolt nyomás a méhnyakra és a medencefenékre tovább serkentik az oxitocin termelést és ezáltal az összehúzódásokat.
A szülést követően is magas szinten folytatatódik az oxitocin termelése. Hatására kiürül a méhlepény és csökken a vérzés annak helyén, majd fokozatosan alábbhagy.
A babák is termelnek növekvő mennyiségű oxitocint a születés alatt, így az ezt követő pár percben mind az édesanya, mind a baba mámorító hormon-koktélban fürdik. Az érzés fokozódik az első mellre helyezéssel, a szemkontaktus kialakulásával.
A hormon a későbbiekben is fontos szerepet tölt be. A szoptatás során közvetíti tejleadási reflexet és szakaszosan szabadul fel a baba szopásakor. Ez idő alatt az édesanyákat nyugodtan és jól tápláltan tartja.
Adrenalin:
„Harcolj vagy fuss” A hormon, ami felkészít erre a két szélsőséges reakcióra. Méghozzá azzal, hogy a megnövekedett energiaigényt biztosítja, lehetővé teszi a fokozott izommunkát. Fizikai megterhelés, stressz hatására termelődik a mellékvesében. Az adrenalin szintje gátolhatja az oxitocin termelését, így lelassíthatja vagy leállíthatja a vajúdást. Lelassítja a véráramlást a méh és a méhlepény felé, így a babához is. Összefüggésben van továbbá a káros magzati szívfrekvenciai-mintákkal (magzati stressz) is.
Zavartalan szülés esetén azonban a hormon más módon működik. A szülés utolsó pillanataiban aktiválja a magzati ejekciós reflexeket. Az édesanya ekkor egy hirtelen energia növekedést érez, szája kiszárad, légzése nehézkessé válik, késztetést érez, hogy megszorítson valamit, hangot adjon érzelmeinek. Eközben sokkal éberebb lesz és néhány nagyon erős összehúzódás hatására gyorsan és könnyedén megszületik a baba. Szülés után is fontos a kellemes légkör kialakítása, ugyanis a magason tartott adrenalin szint gátolja a természetes oxitocin termelést, ezáltal növekedhet a szülés utáni vérzés kockázata.
Születés során az adrenalinnak a babákra is jelentős hatással van. Segít megvédeni őket az oxigénhiányos (hypoxia) állapottól és az azt követő savtúltengéstől. Biztosítja, hogy a baba élénk legyen az első találkozás során, majd a hormonszint meredek zuhanásával biztosítja az anyával történő megnyugtató kapcsolatot.
– Petró Anita –